Szabó Lőrinc: Egyéb nem

Minthogy belőle egyéb nem maradt,

szeretem, ami körülötte volt,

a kispárnát, melyre feje hajolt,

karperecét, elárvult tárgyakat,

a kulcsot, mely hozzá vitt, távolabb

erdőket, városokat, úti port

amit együtt vertünk fel, a mosolyt,

mely szívéből a szemébe szaladt

mikor festették: - nem pótolja, de

az egész világ tele van vele,

s most tudom csak igazán, mennyire,

Ég s föld s minden őhozzá kapcsolat.

Szeretnem kell gondolataimat.

Minthogy belőle egyéb nem maradt